ENERGETIKAI TANÚSÍTÁS

2008. június végén megjelent az épületek energetikai jellemzőinek tanúsításáról szóló Kormányrendelet. A jogszabály Európai Uniós kötelezettség miatt készült és más jogszabályokkal együtt azt a célt szolgálja, hogy az épületek kevesebb energiát fogyasszanak. Ennek eléréséhez az energetikai tanúsítvány egy eszköz, amely a lakás energetikai tulajdonságairól tájékoztat, valamint javaslatot tesz az energia megtakarításának lehetőségeire.

Az energetikai tanúsítvány egy 10 évre szóló okirat, amely az épület energetikai minőségét értékeli. Elsődleges szerepe a hiteles tájékoztatás, ahhoz hasonlóan, mint a háztartási gépeknél, ahol az energiafogyasztási címke már régóta használatos. E szerint hazánkban 12 energetikai minősítési osztályba sorolhatják be a szakértők az ingatlanokat. Az "AA++" mutatóval jelölt "Minimális energiaigényű", egészen az "JJ" betűvel jelzett "Kiemelekedően rossz" kategóriáig.

Az energetikai osztályba soroláskor a szakértő meghatározza, hogy az épületnél mekkora az a hőveszteségérték, amelyik a szabványoknak éppen megfelel. Ez a követelményérték, vagyis az épület energia fogyasztási követelményének 100 százaléka. Ez egy elvi érték, ilyennek kell, vagy kellene lennie az épületnek, hogy teljesítse a mai szabványokat. A követelményérték függ az épület típusától, térfogatától, valamint hűlő felületétől. Ezután az épület tényleges adatai alapján kiszámítják a tényleges hőveszteséget és az energiafogyasztást.

Végezetül az energetikai besorolást az alapján történik, hogy az épület fenti módszerrel kiszámított tényleges energiafogyasztása hány százaléka az előírt követelménynek, vagyis a 100 százaléknak. Például egy G kategóriájú épületnél, ha éppen 250 százalék az energiafogyasztás, akkor ez azt jelenti, hogy a mai szabványokhoz képest két és félszeres az épület energiafogyasztása. Az A+ besorolásnál pedig az épület energia fogyasztása legfeljebb 55 százaléka a szabványban szereplőnek.

TANÚSÍTÁS FOLYAMATA

A tanúsítást a 176/2008 Kormányrendelet szerint alapvetően két módszerrel lehet elvégezni:

• számításos módszerrel,
• mért fogyasztási adatok elemzésével.

A számításos módszer során a 7/2006 TNM rendelet módszertana szerint ki kell számítani az épület várható primer energiaigényét és ezt kell viszonyítani az adott épülettípushoz, illetve épületmérethez meghatározott követelményértékhez. A tanúsítás jellemző lépései:

1. Épület geometriai adatainak meghatározása,
2. épületszerkezetek azonosítása,
3. épületgépészeti rendszerek azonosítása,
4. energetikai számítás elvégzése,
5. eredmények megfogalmazása, a tanúsítvány elkészítése,
6. a tanúsítvány átadása a Megrendelőnek, elküldése a VÁTI központi adatbázisába, saját példány archiválása.

A mért fogyasztási adatok elemzésének módszere jelenleg még nincs kidolgozva. A Kamarák szakmai álláspontja szerint ez a módszer jelentős kockázatokat hordoz magában, ennek a rendszernek a bevezetését jelenleg a Kamarák nem támogatják. 

MIKOR KÖTELEZŐ AZ ENERGETIKAI TANÚSÍTÁS

Az új építésű épületek, rendeltetési egységek esetén az energetikai tanúsítvány elkészítése 2009. január 1-jétől a használatba vételi eljárás megindításáig kötelező, a vonatkozó 176/2008. (VI. 30.) Korm. rendelet alapján.

Meglévő épületek, önálló rendeltetési egységek, lakások esetén az energetikai tanúsítvány 2012. január 1-jétől kötelező az alábbi esetekben: 
- ellenérték fejében történő tulajdon-átruházás, vagy
- egy évet meghaladó bérbeadás.

1000 m²-nél nagyobb hasznos alapterületű hatósági rendeltetésű, állami tulajdonú közhasználatú épület esetén a tanúsítvány készítése szintén 2009. január 1-től kötelező függetlenül attól, hogy az adott építmény új építésű, vagy meglévő.

MELY ESETEKBEN NEM KELL TANÚSÍTVÁNYT KÉSZÍTENI

Nem terjed ki a rendelet hatálya, vagyis nincsen tanúsítási kötelezettség az alábbi építmények vonatkozásában:

• az 50 m²-nél kisebb hasznos alapterületű épületre;
• az évente 4 hónapnál rövidebb használatra szánt épületre;
• a legfeljebb 2 évi használatra tervezett épületre;
• a hitéleti rendeltetésű épületre;
• a jogszabállyal védetté nyilvánított épületre, valamint a jogszabállyal védetté nyilvánított (műemlékileg védett, helyi építészeti értékvédelemben részesült) területen lévő épületre;
• a mezőgazdasági rendeltetésű épületre;
• azokra az épületekre, amelyek esetében a technológiából származó belső hőnyereség a rendeltetésszerű használat időtartama alatt nagyobb, mint 20 W/m³, vagy a fűtési idényben több mint hússzoros légcsere szükséges, illetve alakul ki;
• a műhely rendeltetésű épületre;
• a levegővel felfújt, vagy feszített - huzamos emberi tartózkodás célját szolgáló - sátorszerkezetekre.